A mára világszerte ismert és kedvelt mozgás, illetve módszer alapja a mindenkiben születésétől meglevő testi intelligencia, amit a mindennapok rutinjában csupán elfelejtünk használni. Ha viszont egyszer ráérzünk a valódi, áramló mozgás mikéntjére, az egész lényünkre hatással lesz: elmúlhatnak a testi fájdalmaink, javul az idegrendszerünk, agyunk teljesítménye, nő a kreativitásunk.
Moshe Feldenkrais (1904-1984), mérnök, a fizika doktora és dzsúdó-mester. Az általa kidolgozott szomatikus tanulási módszert mára világszerte ismerik. Bár ifjú a módszer, de együtt emlegetik a jógával és tai chival, és a másik ifjú technikákkal az Alexanderrel és Pilatessel.
Feldenkrais módszere alapvetően új alapokra helyezi a mozgás megismerést és mozgástanulást. Megközelítése a megszokott erő, izom és kitartás fejlesztése helyett az érzékelést és figyelmet használja a mozgás minőségének, mozgásunk és mentális folyamataink megismerésére, fejlesztésére. A megismerés mellett új és kényelmesebb mozgásmintákat találhatunk magunknak és ezáltal egyéb hétköznapi tevékenységeinkben is kényelmesebben, kreatívabban tudunk részt venni.
Mivel a módszer működésének alapja a mindenkiben születésétől meglevő testi intelligencia, ezért széles körben felhasználható. A mozgásukban valamilyen módon korlátozott vagy fájdalommal élőktől, az önmagukat megismerni akarókon át zenészek, színészek alkalmazzák a módszert.
Feldenkrais a legalapvetőbbet, a minden pillanatban ottlevőt, magát a mozgást, annak lefolyását, érzékelését, észlelését, a mozgássor megalkotását, összerendezését veszi vizsgálat alá. Bármihez, amit csinálunk, de még ahhoz is, amit gondolunk, járul valamiféle mozgás. Mozgunk, ha lélegzünk, ha a fogkefét húzogatjuk, ha leülünk, ha felállunk, ha csak ülünk, vagy állunk, ha elmegy mellettünk valaki és követjük a szemünkkel, ha ütőt fogunk, ha beszélünk, ha figyelünk, ha éjjel átfordulunk egyik oldalunkról a másikra. … minden pillanatunk mozgás.
Mindennapjainkban ezekre a mozgásokra nem figyelünk. Elvégzi ezt a testünk és idegrendszerünk. De mi van akkor, ha nem végzi el, vagy ahogy elvégzi, az már kényelmetlen és fájdalmas számunkra? Mi van, akkor, ha szeretnénk valamit csinálni és a testünk útban van? Vagy a fájdalom gátol abban, hogy a legalapvetőbb mozgásokat, működéseket elvégezzük?
Moshe Feldenkraisnak a térde ment tönkre a futballozástól, a dzsúdózástól és a hajón való munkától. Már műtét várt rá, de ő úgy gondolta, hogy megnézi, mit tehet magáért és elkezdett másként figyelni a testére, a mérnök és a dzsúdó mester tudásával. Megfigyelte mások és saját maga mozgását, hogy rájöjjön, mi az, amitől más jól mozog és nem fáj a térde, és mit csinál az, illetve ő maga, akinek igen. Vizsgálat alá vette saját mozgásainak kivitelezését, mit és hogyan érez, amikor mozog. Először saját fájdalmas térdét hozta működőképes és fájdalommentes állapotba, majd mások is segítséget kértek tőle. Először egyes emberekkel dolgozott, amiből kialakult a Feldenkrais-módszer egyik alkalmazási módja, az egyéni óra (Functional Integration). Majd továbbfejlesztve módszerét kialakította a csoportos órákat (Awareness Through Movement).
Mindennapjainkban a sokszor öntudatlan mozgásaink során különbözőképpen tanult mintákat alkalmazunk. Ezeket a mozgásmintákat meghatározzák kultúránk, családi hagyományaink, személyiségünk, élettörténetünk, hiedelmeink. Ezek közül az egyik legalapvetőbb meghatározottság, ahogy a testrészeinket különállónak vesszük: van „a karom”, van „a hátam”, van „a nyakam”, ezek különálló egységek, nincs kapcsolatuk, gondoljuk. Pedig egy egységben mozognak, ha elkülönítjük őket egymástól, nehezebbé tesszük a mozgásainkat és működésünket. Amikor a Feldenkrais-órán résztvevő egyszer csak megérzi, hogy testének ezek a területei egy egységben és egymást kiegészítve működnek, meglepődik, hogy mennyivel harmonikusabbá vált a mozgása, és önmagának, testének érzékelése.
Ahogy megtalálja a kapcsolatokat a test egyes területei között, olyan területek kerülhetnek be a mozgásba, amiket addig nem használt, miközben másokat túlhasznált. Ilyen, amikor a résztvevő egyszer csak felfedezi, hogy a dereka túlhasználása helyett használhatja a hátát is, mivel a csigolyáknak és bordáknak is van mozgási lehetősége. Vagy ha rájön, hogy csípőjét is sokkal nagyobb kiterjedésben tudja működtetni, mint addig gondolta és ez a mozgás kíméli a derék túlterhelését. Ily módon a megszokott, berögzült mozgásminták helyett új mintákat fedezhet fel. Fontos elmondani, hogy ez egy felfedezési folyamat, amit a résztvevő maga jár végig. A tanár nem mutat semmit, csak ajánl és kérdez. Így fedezheti fel a résztvevő maga saját organikusabb, kényelmesebb, a testéhez jobban illeszkedő mozgásmódját - mind kivitelezésében, mind tempóját, mind finomságát, mind összetételét illetően.
Ahogy vizsgálja, a résztvevő érzékenyebbé válik saját testére, működésére, olyan dolgokat vesz észre, nem csak a mozgásában, hanem érzékelésében, gondolkodásában is, amiket addig nem, vagy amik addig esetleg korlátozták. A mozdulatai folyamatosabbá, áramlóbbá válnak, olyan területeit vonja be a testnek a mozgásba (cselekvésbe), ami könnyebbé, koordináltabbá, harmonikusabbá teheti az egész test mozgását. Az izmok helyett magát a koordinálót, a mozgás karmesterét, az agyat és idegrendszert célozza meg azzal, hogy mechanikus mozgások helyett a hangsúly inkább a figyelmen, illetve a mozgás és érzékelés összehangolásán van. Az érzékelés új lehetőségeket nyithat, jobban felszabadulhat a kreativitás.
Bárdos Adrienne
Feldenkrais-mozgástanár
